Kezdésnek beszéljünk a hagyományos kereskedés "párjával", azzal a módszerrel amit a "nagy halak" használnak, ez a high-frequency trading, röviden HFT. Tükörfordításban ez a nagyfrekvenciájú kereskedés, de a gyors kereskedés többet mondó név lenne neki. Két dolog szükséges a HFT-hez (a jövőben csak így rövidítetten utalok rá) : megfelelő hardware és software, de a lelke az egésznek az algoritmus, ami lehetővé teszi az egészet.

A HFT lényege, hogy a másodperc töredéke alatt rengeteg tranzakciót (adás-vétel) le tud bonyolítani, ami lehetővé teszi, hogy az árfolyam nagyon apró mozgásából származó előnyöket ki tudja használni. Ez úgy történik hogy óriási mennyiségű részvényt vesznek és amint egy picit is feljebb megy az értéke (másodperc ezred részeiről beszélünk) eladják azt. Az óriási mennyiségnek köszönhetően az apróbb változások is jelentős pénzt hoznak a konyhára (vagy visznek).

Ez a fajta kereskedés nem nagyon jellemző a magánszemélyekre és igen központi szerepet játszott a belső-kereskedés botrányoknál, amikről majd később lesz szó. Habár a program/algoritmus a "motorja" a folyamatnak, nevetségesen nagy jelentőséggel bírhat, hogy melyik "társaság" szervergépe milyen távol van a központi géptől, ugyanis minél közelebb van, annál jobb, mivel rövidebb kábelen (majdnem elhanyagolhatóan) rövidebb ideig megy az információ, így több tranzakciót tudnak lebonyolítani. De ezekről majd később lesz szó.

A HFT-nek 2010-körül tetőzött a százalékos elosztása, amikor is az amerikai tranzakciók 60-70%-a ilyen módon zajlott le. Az arányuk csökkent, de még mindig jelentős erőt képviselnek.

Ilyen és ehez  hasonló bejegyzésekre lehet tőlem számítani:)

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess itt vagy a facebook-on a The Joe of Wall Street oldalon.

Ádám